Az Árny-szigetek sötét szívében egy magányos yordle járja a túlvilági ködöt, elégedetten merülve el annak homálylepte nyomorúságában. Vex végeláthatatlan tinikori depressziójával és a nyomában járó nagy erejű árnyékkal éldegél saját búvalbélelt idilljében, távol az „átlagosak” világának taszító vidámságától. Bár nem hajtja semmi ambíció, gyorsan lecsap, ha színt és vidámságot lát, mágikus levertséggel sújtva minden betolakodót.