Szerkesztői megjegyzés: Szia! Számíts rá, hogy ebben a cikkben a depresszióról lesz szó.

Képzeld el a következőt: 2006 van. Bevágod a hálószobád ajtaját és az ágyra veted magad. A fejedben újra lejátszódik a szüleiddel folytatott iménti veszekedés. A naplódért nyúlsz, hogy lejegyezd az utókornak ezt a legutóbbi kínzásukat.

„ők egyszerűen nem értenek meg... SENKI nem ért meg. komolyan, meg sem próbálják” – vésed le dühödten. „azt mondják boldognak akarnak látni. nem tudják, mennyire szerencsétlen vagyok itt? nem vagyok a kis napsugaruk. a ruháim feketék, mert az illik a kétségbeesésem mély verméhez – a lelkem sötétségéhez.” 

Előtörnek a messze túl sok szemhéjtussal kihangsúlyozott szenvedés emlékei? Igen? Jó, akkor ez a hős neked való. Ha nem... Mindegy. Nem érdekel, és Vexet sem.

Ború Bandlevárosban

Amikor megkezdtük Vex fejlesztését, a csapat tudta, hogy mágus és yordle lesz. És bár mágusokat gyakran fejlesztünk, már rég volt utoljára, hogy egy új yordle tette tönkre megtisztelte a Szurdokot – de tényleg, Kled 2016-ban jelent meg (gratulálunk, öreg vagy).

Bandlevárost elég sokféle hős nevezi otthonának. Van egy cápákat megidéző pszichopata, aki fájdalmas tréfákat űz, aztán egy pilóta, akinek mintha egy amatőr rádión kéne beszélnie, na meg az a varázslónő, aki egyértelműen soha nem nyalt meg egy pszichedelikus varangyot sem, csak hogy néhányat említsünk.

De mi a közös bennük? Mitől yordle egy yordle?

A yordlék szellemlények, akiket mélyen lenyűgöz Runaterra világa. Emiatt gyakran elhagyják Bandlevárost, hogy többet tudjanak meg az ott élő halandókról. Néhány yordlét annyira beszippant ez a „tanulmányút”, hogy hatással lesz a személyiségére, ez pedig érdekes eredményeket hozhat. Más szavakkal: néhány yordle annyira belemélyed a halandó kultúra egy specifikus aspektusára, hogy az lassan a lényévé válik. Poppy például egy rendkívül szerény hős, Kled azt hiszi, hogy övé Noxus, Heimerdinger pedig találkozott egyszer egy tudóssal, és most ő az egyik legzseniálisabb feltaláló Runaterrában. (Érted, normál halandó dolgok.)

Az emberi élmény eme megnyilvánulása révén a csapat végtelen lehetőségből választhatott, amikor azon tűnődtek, mi határozza meg Vexet. De mindenképp valami egyedit akartak a yordlékhoz képest is. Valami sötétebbet. Valami... szorongósat.

A LoL hőseit általában lelkesítőnek tervezik. Gyakran bátor hősök, akiknek Runaterra megmentése a végzete, vagy épp nagy hatalmú gonosztevők, akik minden áron le akarják igázni a világot. De mi lenne, ha jönne egy hős, akivel egyszerűen csak lehet azonosulni? Akiben felismered saját magad. Akit egyáltalán nem érdekel semmi.

„A 90-es években nőttem fel, és Vex nem is annyira különbözik a 90-es évek mogorva naplopóitól. Mondhatni mindenhez túl menő” – mondja el John „JohnODyin” O’Bryan, a fő háttértörténet-író. „Ráadásul a motiváció hiánya olyasmi, amivel én és sokan mások is könnyen tudnak azonosulni. Azt szerettem volna, hogy Vexben bárki magára ismerhessen, aki megtapasztalta a depressziót. Ki a fene nem volt még úgy, hogy nem akart felkelni és tenni a dolgát? Vexszel azonban a kifejezett depresszió helyett inkább a kamaszos apátia és szorongás világa felé mentünk el.”

Ezzel – és most teszünk valamit, amit amúgy kerülni szoktunk ezekben a cikkekben: áttörjük azt a bosszantó negyedik falat – nem azt akarjuk mondani, hogy a kamaszkori szorongás összevethető a klinikai depresszióval. De sokan a csapatból, ahogy felnőttünk (igen, beleértve a barátságosan trollkodó szerzőt is), nem tudtuk biztosan, hogy a normális serdülőkori hormoningadozások, állandó rossz hangulat vagy tényleges klinikai depresszió gyötör minket. És ezt az érzést csepegtette a csapat Vexbe, hogy legyen egy olyan alak, akivel teljesen őszintén lehet azonosulni – márpedig ez nem gyakran történik meg a médiában.

Na mindegy, térjünk vissza Vexhez.

A kamaszkori szorongás lényegében mindenkit érint, és úgy tűnt, igazán egyedi személyiségjegy lehet egy yordlénak. De félő volt, hogy egy mogorva, motiválatlan tinédzser túlságosan egysíkú lesz, hiszen az emberek sokkal-sokkal bonyolultabbak. Vex is több ennél. Nem csak kedvetlen és apatikus. Több van a szőrös kis fejében, és a csapat meg is akarta ezt mutatni.

A lány és az árnyéka

Amikor Gem „Lonewingy” Lim vezető látványtervező elkezdett gondolkodni Vex megjelenésén, több mindent kellett mérlegelnie, mint hogy a fekete melyik árnyalata illik egy yordléhoz. Azt akarta, hogy Vex külseje tükrözze az érzelmeit.

A listán szereplő összes apatikus kamaszokra vonatkozó ötlet közül a „nagy karok” koncepciója tűnt ki a legjobban. Vex megtarthatta a rideg, összeszedett gót yordle hangulatát, miközben a kezei elárulták a valódi érzelmeit. Csakhogy volt egy kis probléma: Vex mágus, nem harcos.

„Ha két nagy kezet látsz egy hősön, az korlátozza, hogy mit tudsz kifejezni az animáció és a játékmenet segítségével” – magyarázza Lonewingy. „Lényegében nem marad más, mint a megragadás, az irányítás és a bábozás. Ez az irány kockázatos volt, mert nem egészen felel meg annak, amit egy mágus játékmenetétől várnánk. Tehát nála nem ez volt a megfelelő irány. Így új módot kellett találnunk Vexnek önmaga kifejezésére.”

Szerencsére volt egy másik koncepció az eredeti elképzelésben, amely segített a csapatnak. A „ragacsnyuszi-idéző”. De felmerültek olyan kérdések, mint hogy „honnan jönnek a nyuszik? És miért lennének egy apatikus különcnek állatkái?” A válasz az volt, hogy ezek talán nem csak kisállatok. Talán többek annál. Talán végig Vex részei voltak.

A csapat nem a ragacsnyuszik iránt lelkesedett, hanem aziránt, amit képviseltek. Tehát amikor Vex készlete irányító mágus felé tolódott (erről bővebben később), a vizuális megjelenése is változott. És ekkor született meg Árnyék.

Réges-régen, mielőtt Vex belezúgott összeállt Viegóval, és megerősítette a Fekete Köd, Árnyék mondhatni csak árnyéka (hahaha) volt jelenlegi nagy erejű önmagának. Csak egy eszköz volt, amellyel Vex például ki tudott venni egy zacskó chipset a szekrényből, ha lusta volt felállni a babzsákjából, nem pedig egy hatalmas árnymágia-forrás, amely majdnem Runaterra bukását okozta egy bolond, félmeztelen király szeszélye miatt.

„Vex színpalettája szinte csak feketéből áll, beleértve Árnyék színeit is. Ezt pedig igazán nehéz megfelelően megoldani úgy, hogy minden jól látható maradjon” – idézi fel Lonewingy. „Árnyék első verziója egy óriási fekete tintatócsa volt, szemmel és füllel. Kavargott és fodrozódott, de lényegében csak egy Vladimir medencéjét időző amorf paca volt.”

„Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy Vex előre vagy hátra néz, egyrészt a ruhája, másrészt Árnyék sötét megjelenése miatt” – folytatja Lonewingy. „Komoly fejfájást okozott nekünk, mert sok volt a technikai akadály. Nem volt meg a technológiai háttér egy élő árnyék támogatásához, így a mérnöki csapatnak elképesztően sok munkája volt abban, hogy Árnyék élő, aktív része lett Vexnek és a LoL-nak.”

Biztos lesz, akinek felszalad a szemöldöke Vex és Árnyék játékon belüli kommunikációjától. Gyakran beszél vele idegesen vagy dühösen – ez pedig sokat elmond arról, ahogyan önmagát látja. De ami fontosabb, így bepillanthatunk a közömbösség gondosan megalkotott álcája mögé, és megláthatjuk a meggondolt, rendkívül kifejező yordlét... és a rajongást, amelyet próbál elrejteni.

Miféle Yasuo?

Amikor először beszéltünk Vexről, arról volt szó, hogy tüzérmágust tervezünk. Sok játékos lelkesedett az ötletért – és ami azt illeti, mi is. De mielőtt rátérnénk a mai Vexre, beszéljünk a kezdetekről.

Vex eredeti játékmenetében, amit Nathan „Lutzburg” Lutz tervezett, portálokat hozott létre, amelyek révén a szövetséges lövedékek nagyobb távolságot tettek meg. Lényegében megkaptuk Miss Fortune végső képességét dupla távolsággal, Blitzcrank semmiből előbukkanó horgát és az összes többi baromi ijesztő, ám baromi menő élményt. Csakhogy volt egy probléma: több évnyi VFX-költségvetést emésztett volna fel a fejlesztés. 

Ez nem túlzás. A LoL majdnem mindegyik lövedék alapú képességét teljesen újra kellett volna tervezni frissített VFX-szel, hogy interakcióba tudjon lépni Vex készletével. Ez egyszerűen nem volt megvalósítható. 

Vex tüzérmágusi készletének központjában ez a kiterjesztési mechanizmus állt, tehát amikor azt kidobták, az egész készletet újra kellett gondolni. Amikor hátrébb léptek, hogy új szemszögből közelítsék meg a készletet, a csapat rájött, hogy figyelmen kívül hagyták azt, amit a legjobban szerettek Vexben: a személyiségét.

Vexet minden idegesíti maga körül, különösen, ha az energikus és *borzongás* életteli. És tudod, mi energikus és idegesítő a LoL-ban? A rohamok. Annyira. Sok. A roham. És Vex ezt nem tűri. 

„Vex következő alapvarázslata időről-időre rettegést kelt, és megszakítja a rohamokat. És valahányszor egy ellenség Vex közelében rohamoz, megjelöli őket a Borúval, aztán pedig a következő alaptámadásával, azaz a Q-val vagy W-vel bónusz sebzést okoz, és csökkenti a rettegés töltési idejét. Alapvetően minél többet rohamoz egy ellenfél, annál nagyobb sebzést okoz Vex, ráadásul meg is szakítja a rohamot” – magyarázza Bryan „Riot Axes” Salvatore játéktervezésért felelős menedzser. „Minthogy az új képessége csak akkor menő, ha vannak a közelében, Lutzburggal visszavettünk a hatótávjából, és úgy alakítottuk, hogy erősebbnek érződjön, ha az ellenségei közel vannak. Ez azt jelentette, hogy már nem lehetett tüzérmágus. Hiszen ha valaki jó a lerohanókkal szemben, miközben olyan hatótávja van, mint Xerathnak, akkor nincs gyengesége, az pedig játéktervezés szempontjából nem megengedhető.” 

Röviden szólva, ha Yasuo fél képernyővel arrébb hasagizva irtja a minionokat, Vexet nem izgatja. De ha wc-papírba tekert tesójával együtt egyenesen őt támadják le, baromi ideges lesz, és kicsinálja őket.

De Vex mágus, nem harcos, ez pedig azt jelenti, hogy a varázslatait bizonyos távolságból kell tudnia elsütni. Szerencsére pontosan erre való Árnyék.

„Vex végső képessége igazán egyedülálló a készletében. Lényegében egy roham, amely minden gyilkossággal nullázódik – ez egy kivételesen mozgékony, magas oktánszámú, őrületes pillanat, márpedig ez Vextől nagyon távol áll! Hiszen ő inkább arra törekszik, hogy csökkentse az oktánszámot, és meggátolja az őrületes pillanatokat” – mondja el Riot Axes. „Vex végső képessége lényegében az, hogy Árnyék, a lány önkifejező oldala átveszi egy percre az irányítást. Hogy hogyan áll ez össze? Nagyon egyszerűen. Ahogy rohamoznak körülötte az ellenfelek, ideges lesz, és ettől nagyobb sebzést fog okozni. Ha pedig megpróbálnak elmenekülni előle, megfordítja a helyzetet, és ő rohamoz utánuk, hogy levezesse rajtuk a feszültségét, amíg végük nem lesz.”

Vár rád Vex

Mielőtt továbbállnál, hogy aztán véglegesítsd Vexet az első alkalommal, hogy mozgékony hőst látsz az ellenséges csapatnál, még olvasd el ezt az utolsó beszélgetést, amely nem igazán illik ide, de mindenképp meg akartuk osztani:

– A fejlesztés során újra meg újra felmerült bennem a kérdés: lehet olyan MOBA-hőst tervezni, aki nem akar MOBA-hős lenni? – idézi fel JohnODyin. – Ez a kérdés szerintem baromi érdekes. Sosem tudjuk, hogyan fogadnak egy hőst, de Vex esetében a szokásosnál is nagyobb a kockázat. Szerintem néhányan imádni fogják, néhányan meg nem.

– Pontosan! És ez így teljesen rendben is van. Nem baj, ha egy-egy hős nem a kedvedre való, hiszen egyszerűen csak más a célközönsége – teszi hozzá Lonewingy. – Vannak Sett-játékosok, Maokai-játékosok, Bard-játékosok... Nem hiszem, hogy mindenki szeretni fogja Vexet, de lesznek, akik nagyon is.

– Emlékszem, amikor először hallottam a szinkronját, néhányan azt gondolták, túlzásba vittük. De esküszöm, én konkrétan ismertem ilyet a gimiben – nevet Riot Axes.

– Igen. Hősöket létrehozni olyan, mint szivárványt festeni – veti fel JohnODyin. – Szivárványt kell festenünk ezzel a sok hőssel, és Vex lesz a sötétszürkénk.